Forró Nyár
Újra itt a forró nyár, izzadnak a kecskék,
eresz alatt új fészekben költöttek a fecskék.
Gólyafos a levegőben megszáradva kóvályog,
panellakás nem tart hűvöst, csak a régi, jó vályog.
Akinek most pénze van rá, utazik a tengerre,
nagy melegben felüdülés csak ott vár az emberre.
Mediterrán kerthelyiségben kóstolja a malagát,
fürdés közben vad medúza csípi meg a valagát...
Én már csak így nyáridőben a bringámat szerelem,
amióta megnősültem, elkerül a szerelem...
Ám az ifjak ereiben tombolnak a hormonok,
nem úgy viselkednek ők sem, mint a hithű mormonok...
Angyalföldi Blues
Ezt a nótát szomorúan zengem,
Angyalföldön megpofoztak engem.
Megpofoztak jobbról is meg balról is,
Lejött a bőr, mint malter a falról.
Mikor azt a nagy pofont megkaptam,
Az eget is nagybőgőnek láttam.
Nem szóltam egy kukkot se, csak nyögtem,
S az öt fogam szép csöndbe kiköptem.
Aztán még egy sorozatot kaptam,
Nappal volt, de csillagokat láttam.
Az arcomon látszott az öt újja,
Ále-ále, ále-ále-lúja.
Családi kör
Reggel van, reggel van,
Mindenki ideges.
A ház ura üvöltve,
Tiszta zoknit keres.
Feketés csészével,
Boglya fejű asszony,
Ajánlja az égnek,
Hogy reája rogyasszon.
Mintha szélből volna a nagylánynak lába,
Sebesen bevonul a fürdőszobába.
Hosszú perceken át pingálja a szemét,
Testvéröccse kiállt: Gyere ki te szemét!
Konyha melegében jó pirítós mellett,
Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet.
Min vigyorog mama? - kérdezi a veje,
Csupa borotvahab összevagdalt feje.
Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek,
Most írja a leckét - na még csak ez kellett.
Ajtó előtt jár a család furcsa táncot,
Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot.
Mire a rádió mondja a hét tizet,
Elromlik a bojler, nem ad több melegvizet.
Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat,
Férj jeges vízben sziszegve mos fogat.
A nagyleánynak immár fél keze kabátban,
A másikba pöttyös kakaós pohár van.
Le is önti frissen mosott blúzát,
S kabátján vastagon megkent kiflit húz át.
Az utcáról szalad vissza a ház ura,
Lábán cipő helyett megszokott papucsa.
A reggel számára eléri a csúcsát,
A cipőben megleli elveszett sluszkulcsát.
Reggel van, reggel van, ideges mindenki,
Az asszony is elment, nincs már otthon senki.
Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít,
S a wc tartály halkan sistereg egy picit.
Anyu, ha mos Anyu ha mos, probléma nincsen
Anyu ha mos, fehérebb minden
Anyu varázsol a 75%-os kénsavval...
Apu, ha mos Apu ha mos, kék lesz ott minden,
A kínai zokni befogja az ingem...
Piroska és a Farkas
|
Piroska a kislány, az asztalnál ül
Mellette a farkas részegen hegedül
Elsörözget szépen a két jóbarát,
Miután becsukták a kamrába a nagymamát.
A vadász is jelen van éppen,
De megkötözve szuszog egy széken...
és a zenéhez sajnos semmit sem konyít,
Ezért hallgatnia kell, ahogy a hegedű vonyít.
Piroska és a farkas 5 Ft-os tétre zsugázik,
A farkas közben pedig szép lassan elázik.
Vérben forog már amúgyis kidülledt szeme,
A több liter sörtől erősen remeg a keze...
Végül felugrik, s ellátja a vadász baját,
Kétmarokra tépkedi ki szegény összes haját.
Sikertől felbuzdulva ugrik neki Piroskának,
De vesztére, mert fegyvere is van a kislánynak.
A farkas ordítva ugrik a kopasz vadász mögé,
Mert a vigyorgó Piroska egy UZI-t tart felé.
Piroska felröhög és meghúzza a ravaszt,
A vadász és a farkas már nem látja többé a tavaszt...
Piroska megörül, s bemegy a kamrába,
Felakasztja a nagymamát a lelógó lámpára.
Ezután könnyedén a villanykapcsolóhoz lép,
Bekapcsolja, és nézi, ahogy a nagyi leég.
Sikítozik szörnyen a füstőlgő nagymama,
Mögötte üvöltve röhög a drága jó Piroska.
A nagyi lassan, de tökéletesen barnul,
Miközben unokája ugrándozik vadul.
Vegül Piroska megunja a barnulási folyamatot,
S a nagyiba is beleereszt egy jó hosszú sorozatot.
A megőrült kislány ordít ezután még párat,
Majd nagyszerű fináleként felgyújtja a házat.
Piroska unalmasan néz az éppen égő házra,
úgy dönt, hogy elég lesz a balhéból mára.
A maradék pálinkából még egy kupicát felhajt,
Majd beül a Trabantjába, s 120-as tempóban elhajt... |
| |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
